Oversharing is not honesty

A címben szereplő mondat egy nagyon érdekes előadás közben hangzott el, amely nem egészen arról szólt, amiről ez a bejegyzés, de úgy megragadt a fejemben. Mert valahogy kezdünk belenőni ebbe a Facebook-generációs betegségbe, hogy mindent valamivel ki akarunk fejezni és meg akarjuk osztani. Oldalak százai foglalkoznak csak azzal, hogy megtaláljuk azt a néha banális gondolatot képi formában, amit egyébként hangosan soha nem mondanánk ki, de megosztjuk a közösségi oldalakon. Aztán felháborodunk, hogy a Facebook és a Google megőrzi bejegyzéseinket, adatainkat. Ilyenkor szembesülünk a láthatatlan láthatósággal. Magam részéről igyekszem minimalizálni a lelki tartalmakat ilyen helyeken. Kiteszem a zenét, amiket szeretek, képeket, amiket viccesnek, kreatívnak tartok.

Oversharing is not honesty. Elég gyakran belegondolunk, hogy minden bejegyzésünket ismerőseink akár százai olvassák? Ha egy színpadra kéne állni ekkora tömeg előtt és beszélni a szerelemről, a magányról, megtennénk? Elmondanánk, hogy tegnap 18 57-kor sírtunk, hátha megkérdezi valaki, miért? Megtapsolnánk magunkat, ha már lájkolni nem lehet? Kinek a színpadi előadására mennénk el?

Régi álmom egy mező, ahova kiállva kiabálhatok, tudván, hogy emberfia nem hallja. Ahol hangosan sírhatok, nevethetek, dühönghetek. Nem lenne jobb egy ilyen mező, mint egy üzenőfal?

Akkor ezt most meg is osztom.

A sorok között

Van egy számomra nagyon elgondolkoztató rész a Bibliában, ami régóta az egyik "kedvencem", de nem csak azért, ami ott van, hanem azért is, ami nincs. A történet lényege, hogy a király fia és a király legnagyobb ellensége között barátság születik. Az eredeti fordítás úgy fogalmaz: összeforrt a szívük. Dávid és Jonatán története ez, az egyetlen olyan része a Bibliának, ahol konkrétan a barátság lényegéről és működéséről van szó (ez nem baj, mert az egész Biblia a szeretetről beszél, ami legalább annyira hasznos dolog :)). Dávid és Jonatán barátságának van három momentuma, ami nagyon erősen megragadt bennem, valószínűleg azért is, mert egy ilyen barátságnak van analógiája az én életemben (:)).

Az első momentum, az összeforrás. Ez a szó nagyon mélyen kifejező: nem ráforrt egyik a másikra, nem összefaragták a szívüket, hanem volt valami, ami néhány perc vagy másodperc alatt egybeolvasztotta őket. És ez a valami, vagyis inkább Valaki ezért is nyűgöz le mindig.

A másik momentum, amikor Dávid teljesen el van keseredve, és Jonatán tartja benne a lelket. Ez mindig eszembe jut, amikor vigasztalnom kell a saját Dávidomat, vagy bárki mást. Végtelenül nehéz valakit teljes elkeseredettségében vigasztalni mindkét oldal szempontjából. De Jonatánnak és Dávidnak itt már összeforrt a lelke. Dávid bánata Jonatánnak is fájt, és Jonatán hite erőt adott Dávidnak is. Empátia. Átélés. Megélés. Együtt-megélés.

A harmadik kép pedig az, amikor Jonatán átadja a fegyvereit Dávidnak. Mivel Jonatán az ország második embere volt, valószínűleg nem akármilyen fegyverei voltak. Nem csak azt adta oda, amire nem volt éppen szüksége, hanem levette az övét, odaadta mindenét, amivel a legjobb barátját erősíthette. Ez a mozdulat arra tanít (engem biztosan), hogy hitből adni annyit jelent, hogy lemondok a saját szükségleteimről csak azért, hogy a másiknak ne legyenek. Ugyanakkor legyen bennem hit, hogy amit ezzel a bizalommal és szeretettel adok, azzal nem vágnak vissza, és nem lesz hiányomra. Vagy kapok helyette másikat, talán még jobbat. Sőt, biztosan jobbat. Jonatán itt látja utoljára a legjobb barátját, akit annyira szeretett, és akivel a legnagyobb bajban találkozott. Amikor Dávid elsétált, barátja fáradt, reszkető lépéseiben látta a következő uralkodó dicsőségét. Látta már akkor a királyt Dávidban. Mert a szeretet ilyen végtelenül elfogult dolog. A legnagyobb butaság azt gondolni, hogy csak az "objektív" szeretet a jó. Mi lenne ezzel az emberiséggel, ha az Isten "fair" lenne. Ajjaj. De nem az. És habár Dávid ott és akkor közellenség, éhes, fáradt, fél, és az életének minden területe kilátástalan, Jonatán szemében király. Jonatán tudja, hogy mindezért megéri harcolni, elcsüggedni, megéhezni, elfáradni. Csak ezért érdemes igazán.

Amin sokszor elgondolkozom, az az, hogy milyen keveset látunk abból, amit Dávid tesz Jonatánért. Ennek az okán sokat gondolkoztam, és ez az, ami szerintem a sorok között bújik meg. Mert ugye nem Jonatán szíve forrt rá Dávidéra. Nem foltozta be életével Dávid sebeit, hiányosságait. Csak hozzánőtt egy nagyon egyszerű, ahova Te mész, oda megyek én is jelleggel. Még ha háromszor találkoztak is, elválaszthatatlanok maradtak örökre. Amit Jonatán tesz Dávidért, az látványos: könnyeket töröl, fegyvert ad. Amit jonatán kap, az leírhatatlan, ezért sincs leírva. Mert lehetünk néha Dávidok, és máskor Jonatánok. De nincs annál jobb érzés, amikor az ember megérzi, hogy tud segíteni. Használhatjuk a vállunkat arra, hogy fellökjünk másokat, vagy hogy a saját terheinket cipeljük. Vagy használhatjuk arra, hogy valaki ráhajtsa fejét, csak úgy. Hogy aludjon, mert elfáradt. Vagy sírjon, mert nem bírja tovább. Használhatjuk a fegyvereinket arra, hogy az övünkön hordva megmutassuk a világnak, hogy mivel tudjuk megvédeni magunkat, és kelthetünk félelmet bárkiben. Vagy odaadhatjuk annak, akinek szüksége van rá, mert harcba indul, vagy letehetjük csak azért, hogy magunknak is bebizonyítsuk, hogy nem ezektől vagyunk erősek. Mert nem sebezhetetlennek kell hinnünk magunkat, hanem halhatatlannak. Mert csak ez utóbbi nyugtat meg teljesen. Kívül fájhat, de legbelül nem, mert ott vigyáznak rá.

Nincs annál szívszorítóan jobb érzés, mint amikor állunk valakivel szemben, akivel egybeforrt a lelkünk, és tartjuk felé a fegyvereket, amiről tudjuk, hogy szüksége van rá, és mi megadhatjuk neki. Tudjuk persze azt is, hogy nem a fegyverek teszik az ő útját dicsőségessé. De azt is tudjuk, hogy bármerre jár, a legtöbbet viszi el belőlünk, amit elvihet. És ez nem hiány. Ez minden örömünk megkétszerezése.

Ennyi.

Tegnap óta holnap

-Jó napot kívánok!
-Üdvözlöm! Mit adhatok?
-Egy nagy kiszerelésű nyugalmat szeretnék!
-Sajnos még nem érkezett meg.
-Mikorra várható?
-Sajnos ezt nem tudom.
-Értem, ez esetben jó lesz a kisebb kiszerelés is.
-Máris, egy pillanat...Ó...jaj...ne haragudjon, pillanatnyilag az sincs!
-Értem. Hát akkor esetleg...legyűrhetetlen fáradtságot tudna adni? Lehet, hogy segítene az alvásban.
-Máris nézem! Itt volt a Forgolódás mellett. De azt hiszem ez is elfogyott. Álmodozást esetleg?
- Köszönöm, az még maradt egy kevés tavalyról, talán elég lesz.
- Jut eszembe, ma kaptunk rengeteg kitartást, esetleg ha az hiányozna...
-Milyen ízű?
- Van dohos és kesernyés is.
-Akkor kesernyéset!
-Itt is van! Egy doboz elég?
-Adjon kettőt, hamar elfogy.
-Rendben. Még valamit szabad adnom?
-Csak a szokásosat. És írja a többihez, kérem!
- Természetesen! Köszönjük, viszontlátásra!
-Viszlát!

Oh Lord, have mercy on me
Please pull me from this heat
My hands are burning and I can't feel my feet
This wasn't how my life was to be
Oh no

I'm going down with the Devil's thunder
I'm going down
So throw me some water
Throw me some water
Water

You said last time in old Quebec
Your child of comfort, of guilt and regret
It's no wonder you feel you're going down
So I buck up, and back on my feet
And the money is good and revenge is sweet
But I still wonder about me

I'm going down with the Devil's thunder
I'm going down
So throw me some water
Throw me some water
Water

They say sing for your supper
But they say sing for your pain
But it won't bring the rain,
No it won't bring the rain
No no

I'm going down with the Devil's thunder
I'm going down
So throw me some water
Throw me some water
Water

Nemes Nagy Ágnes

Istenről

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be, Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem.

Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, krikszkrakszokat hámló platánra, míg

megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam.

Ray La Montagne - Be here now

Tóth Krisztina: Letölthető csengőhangok

I.
Ez a világ egy mélygarázs,
sose tudod, hogy merre állsz.
Az első óra ingyenes,
utána fizetsz. Így megy ez.

II.
Kiraktalak a szivemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam - közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!

III.
Megvan az, amit szednék,
csak az adagolást nem értem.
Kockázatok és mellék-
hatások a tekintetében.

IV.
Ez a világ egy huzatos metró.
Befelé sem jó, kifelé sem jó.
Nézd, a sok utas milyen árva!
Gyere, lépjünk a biztonsági sávra.

V.
Ma utoljára még lehet,
másik halált vagy életet,
vétkeket, átkot, étkeket:
váltani földi bérletet.

VI.
Ez a világ egy szerelőakna,
olajos rongy az egek alja.
Csillagcsavart húzigálni úgy jó,
ha jut minékünk csavarhúzó.

VII.
Az hitted, jár egy utolsó hitel,
hogy ami késik, mégse múlik el.
Azt hitted, nem lesz tartozás: de lett.
Miért nincs az égi billentyűn delete?

VIII.
Ez a világ egy nyitott blende.
Integetünk a végtelenbe,
amíg az arcok be nem égnek:
hol hívják elő ezt a képet?

IX.
Hol van, ahonnan látni bármit?
Testünkön át az űr világít.
Keresgéljük, hogy hol van Isten:
kontrasztanyag az ereinkben.

X.
Tedd a kezed fenekemre,
mintha kezed kezem lenne!
Hadd szabadjon egyszer hinnem,
hogy elmegyünk hazább innen.